Az utolsó várudvar után a szép kilátást nyújtó római vízvezetékre emlékeztető többszintes hídon keltünk át, mely átível egy a szakadékot,. Ez vezet a várszínházhoz, az épület után egy másik hídon átkelve jutunk a gyönyörűen megtervezett és rendben tartott kastélyparkhoz, mely belépőjegy nélkül látogathatható.
A várkert megtekintéséhez egy kis emelkedőt kell leküzdenük, hogy megérkezzünk pompás, ápolt, és
hatalmas kertbe.
A franciakertszerű parkban gyönyörű barokk kori szökőkutat, lovardát, kerti lakot, és mindenekelőtt hihetetlen nyugalmat találunk.
A kert végén apró tavacska található aranyhalak tömegével. A kert északi falán túl nem a város folytatódik, hanem erdők és mezők terülnek el.
Az aranyszinű lehulló leveleken túl ,a lepotyogott makkok sokasága volt a földön, a fákon még meglevő zöld levelek mellett, hogy hamisitatlan őszi tájat kapjunk.
Az ősfák, a szép táj, a jó levegő , a séta szinte kivasalt minket, meghozva étvágyünkat , a sörben párolt füstölt csülökre és a helyi Eggenberg sörre melyet a városka egyik kis házias vendéglőjében jóizűen el is fogyasztottunk.