2016. július 11., hétfő

Csodálatos Boccaccio



35 fokos melegben mit lehet tenni? Órákat araszolva autópályán lenni, vagy kényelmesen  beülni egy légkondicionált moziba és a székbe belesüppedve várni a mozi kinálatát.



A kritikákat olvasva elment volna az ember kedve a film megnézésétől, de szerencsére nálunk ez csak a film megnézése után történt meg.
A Csodálatos Boccaccio- t a Taviani fivérek Paolo és Vittorio az 1929 és az 1931 es születésü olasz filmrendezők illetve azok családtagjai készitették, Vittorio Taviani fia, Giuliano írta a film zenéjét,
Paolo Taviani felesége, Lina Nerli pedig a jelmeztervező volt.


A film története, vagyis
Giovanni Boccaccio Dekameronja már számos filmest megihletett, köztük az olasz Pier Paolo Pasolinit, legutóbb pedig Woody Allent Rómának szeretettel című filmje forgatásakor.


  A kerettörténet szerint hét nő és három férfi az 1348-as firenzei pestisjárvány elől egy vidéki kastélyba menekül, ahol történetek mesélésével ütik el az időt. Tíz nap alatt száz történet hangzik el, amelyekben Boccaccio kora világát mutatja be. A rendezők a filmben ebből öt történetet mesélnek el, és az operatör Simone Zampagni foglalja ezeket képbe,  ]gy mintha fesmények elevenednének meg, és mi nézők is szinte ott lennénk velük.
Az operatori munka képszer\ és finom. A szereplők arca, a táj, az itálial kultúra, az elragadó ruhák repitik el nezőt a   múltba.
Mai rohanó, semmire és senkire nem figyelő,az értéktelent egegig magaszatló világunkban ez a film maga a megtestesült nyugalom és szépség, melyben Boccaccio erotikája is  finoman jön át.
Itt nem beszélnek trágárul, nem ömlik a vér, nem robbantanak és nem akcióznak, csak beszélnek, figyelnek egymásra.
A kritikákba arról irnak, hogy a rendezők megfáradtak, de szerintem „csak” egy olyan filmet alkottak, ami valóban  szép.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése