Nem sok indiai filmet láttam életemben,de ezen kevesek közé tartozik az Ezerizü szerelem c. film. a Puskin Moziban.
Mumbai egyik különlegessége az ételhordók körforgása Az ebédszállitók munkája családi alapon öröklödik, egy hatalmas zárt közösség foglalkozik ezzel. Naponta ötezer "dabbawallah" vagyis éthordó doboz
indul útnak, zsúfolt helyi közlekedési eszközön, kaotikus forgalomban, sikátorokon, utcákon át kézről kézre adva, európai szemmel teljesen átlathatatlan káoszban, hogy egy sajátos bonyolult kódrendszer alapján jusson el a cimzetthez. Az ételhordó dobozok tartalma a munbai háziasszonyok által naponta fözött ebédek a cimzettek pedig férjeik és azok munkahelyei, ahol a frissen fözött és kiszállitott ebédeket elfogyasztják.
A rendszer olyan pontos és tökéletes, hogy a Harvard Egyetem ezzel foglalkozó kutatói szerint elvileg csak minden
négymilliomodig ételdoboz mehet csak rossz cimre.
A film erre a hajszálnyi hibalehetőségre épül.
Az egzotikus környezet mellett érdekes megismerni, hogy a világ másik felén levő emberek mennyire ugyanazokkal a problémákkal gyötrödnek mig európai társaik,, hogy a túlnépesedés mennyire felerősti a magány problémáját, és egy olyan városban, ahol szinte egy gombostüt se lehet leejteni, mennyire boldogtalan lehet valaki vagy valakik, és milyen nehéz a változtatás a kátyuba jutott életeken.
Európai szemmel picit lasitott a film története, de érdemes belepillantani ebbe az érdekes és fájó, szemérmes és reményeket csillantó világba.
Egy kis
elözetes: