2014. május 24., szombat

KIRÁNDULÁS A VÁROSBAN, NORMAFA



A főváros legismertebb kirándulóhelye, a Normafa, a nevéből is következtethetően egy fa után kapta a nevét. Az ős öreg bükkfa 1927-ben egy villámcsapás miatt dőlt ki, miután hosszú évszázadok viharait túlélte. Egyes legendák szerint akkor sarjadt, amikor Mátyás király megszületett, mások tudni vélik, hogy a nagy király megpihent az árnyékában. Ha nem is az 1400-as évek óta állt a Svábhegy tetején, de az bizonyos, hogy több száz éves volt a hatalmas törzsű fa. A környék régi sváb lakosai csak Viharbükk néven emlegették, a Normafa elnevezést csak a XIX. század közepétől használjuk.


 A környék mindig kedvelt kirándulóhely volt, többek között a Nemzeti Színház társulata is szívesen járt ide piknikezni. 1840-ben, egy ilyen kirándulás alkalmával a kor kedvelt színésznője, Schodelné Klein Róza fantáziáját megmozgatta a hatalmas, magányosan álló bükkfa, mely nagyon hasonlított Bellini Norma című operájának színházi a díszletére, és elénekelte a fa alatt a Norma-áriát. Ettől kezdve kezdték el Normafának nevezni a bükkfát, mely elnevezés lassan átterjedt a fa körüli rétre is, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a fővárosra. A Normafa emlékét ma emléktábla őrzi, melyet 1967-ben állítottak a neves fa emlékére. A táblára Devecseri Gábor költő – aki maga is a Svábhegyen élt – sorait vésték:



„Normafa, Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben, Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted, Normafa, Majdanidőn lombod közt éled az ének, Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”

Megközelités:  A 21-es busszal a Moszkva tértől húsz perc alatt megközelíthető, vagy a Fogaskerekű vasúttal a városmajori végállomásról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése