A BRUTÁLIS ŐSZINTESÉG FESTŐJE, HENRI de TOULOUSE-LAUTREC

Toulouse-Lautrec a francia impresszionizmus egyik legegyénibb stílusú festője. Már témavilága is elhatárolja kortársaitól: azok napfényben oldott tájai, városképei helyett szinte kizárólag zárt enteriöröket fest; kocsmák, nyilvánosházak, cirkuszok, mulatók világát. Az emberi arc és mozgás köti le figyelmét, s nem a tárgyak.

Arisztokrata származású. Szülei unokatestvérek voltak és sajnos gyerekeik egészségi állapotán ez sokat rontott. Toulouse Lautrec testi nyomoréksággal született  és annak megaláztatásait élete végéig  viselő festő vásznait, rajzait, könnyed plakátjait a századvégi Párizs szórakoztatóinak, a táncosoknak, bohócoknak, sanzon-énekesnők, zsokék örökmozgó alakjai töltik be. Képeinek hangulatát a groteszk, már-már karikírozó látásmód adja. A mulatók, örömházak talmi csillogása kietlenné és riasztóvá válik a festő vásznain. Emberábrázolásának méltán leghíresebb remekei a Molin-Rouge táncosnőjéről, Goulue-ről festett képei, a páratlan egyszerűségű Oscar Wilde-portré, s a névtelen párizsi utcalányokról készült számos arcmás

Merész és hatásos alakbeállításaival,  szokatlan hangsúlyaival, műveinek rajzos vonaljátékával az impresszionizmus mellett a századvégi szecesszió egyik legjelentősebb alakja.