2016. július 11., hétfő

Csodálatos Boccaccio



35 fokos melegben mit lehet tenni? Órákat araszolva autópályán lenni, vagy kényelmesen  beülni egy légkondicionált moziba és a székbe belesüppedve várni a mozi kinálatát.



A kritikákat olvasva elment volna az ember kedve a film megnézésétől, de szerencsére nálunk ez csak a film megnézése után történt meg.
A Csodálatos Boccaccio- t a Taviani fivérek Paolo és Vittorio az 1929 és az 1931 es születésü olasz filmrendezők illetve azok családtagjai készitették, Vittorio Taviani fia, Giuliano írta a film zenéjét,
Paolo Taviani felesége, Lina Nerli pedig a jelmeztervező volt.


A film története, vagyis
Giovanni Boccaccio Dekameronja már számos filmest megihletett, köztük az olasz Pier Paolo Pasolinit, legutóbb pedig Woody Allent Rómának szeretettel című filmje forgatásakor.


  A kerettörténet szerint hét nő és három férfi az 1348-as firenzei pestisjárvány elől egy vidéki kastélyba menekül, ahol történetek mesélésével ütik el az időt. Tíz nap alatt száz történet hangzik el, amelyekben Boccaccio kora világát mutatja be. A rendezők a filmben ebből öt történetet mesélnek el, és az operatör Simone Zampagni foglalja ezeket képbe,  ]gy mintha fesmények elevenednének meg, és mi nézők is szinte ott lennénk velük.
Az operatori munka képszer\ és finom. A szereplők arca, a táj, az itálial kultúra, az elragadó ruhák repitik el nezőt a   múltba.
Mai rohanó, semmire és senkire nem figyelő,az értéktelent egegig magaszatló világunkban ez a film maga a megtestesült nyugalom és szépség, melyben Boccaccio erotikája is  finoman jön át.
Itt nem beszélnek trágárul, nem ömlik a vér, nem robbantanak és nem akcióznak, csak beszélnek, figyelnek egymásra.
A kritikákba arról irnak, hogy a rendezők megfáradtak, de szerintem „csak” egy olyan filmet alkottak, ami valóban  szép.

2016. július 3., vasárnap

VISEGRÁDI NEMZETKÖZI PALOTAJÁTÉKOK

Július második hétvégéjén a modern kori Visegrádi Együttműködés létrejöttének 25. évfordulója alkalmából különleges műsorral várja a középkori történelem és kultúra iránt érdeklődő vendégeket

2016. június 27., hétfő

CSILLOGÓ GELLÉRT-HEGY

Junius 23- án este meglepő dolgot láthattak azok, akik kinéztek a Gellért-hegyre. A furcsa csillogó fények nem a véletlennek voltak köszönhetőek, és nem is valami furcsa égi tüneménnyel volt dolgunk, hanem a BudaFlash nevű megmozdulás világította be a hegyet egy kis időre.

2016. június 19., vasárnap

BORY VÁR, SZÉKESFEHÉRVÁR 2

Bory Jenő, tervező építész volt az építésvezető, a pallér, a kőműves is. A vár kazamatájától a kilátótornyokig 30 méter a magassága. Hét torony, harminc kisebb-nagyobb helyiség, köztük három műterem, mindenütt szobrok, képek, régiségek, műtárgyak. Érdekesség, hogy a vár alapanyaga beton, amely anyag alkalmazásában úttörő volt.A vár százoszlopos udvarának körbefutó folyosóin a magyar történelem nagy alakjai, hősök, dalnokok és királyok sorakoznak
A kirándulás kellemes volt, a vár nekünk tetszett.









BORY VÁR, SZÉKESFEHÉRVÁR 1.


 Székesfehérvár északkeleti határában, az Öreghegyen áll Bory Jenő építész romantikus lovagvára, melyet a művész saját tervei alapján, az 1930-as évektől kezdve 40 nyáron épített. Az épület a sírig tartó szerelem emlékműve.
A romantikus lovagvár valójában soha nem volt hadászati jelentőségű erősség, hiszen valójában egy kiállítóhely, ahol Bory Jenő (1879-1959) szobrai és felesége, Komócsin Ilona festményei láthatók.
 Bory Jenő hajdan volt építész márványszobrai őrzik a bájos asszonyhoz fűződő szerelme emlékét.
Az építész 4 évtizeden át, minden nyáron maga építette, fejlesztette, alakította a romantikus hangulatú épületet, amelyet talán helyesebb volna egyfajta művészeti alkotásnak, egy folyamatosan változó „szobornak” tekinteni.

A termekben, az udvarban és kertben több mint 500 alkotásból álló műgyűjtemény tekinthető meg.




















2016. június 13., hétfő

BUDAI PARKSZINPAD


A Budai Parkszínpad 1958-ban épült, tervezői Pálfy Ferenc, Studer Antal és Vitkovits István okleveles építészmérnökök. 1966-ig főként operetteket és esztrádműsorokat adtak elő, de a ‘70-es ‘80-as években szabadtéri moziként is működött, és az akkori idők “operettjeit”, vagyis a rockmusicaleket is elhozták ide. A budai nyári kulturális élet abszolút központja volt, hiszen Budán akkoriban kőszínház egyáltalán nem volt, így az intézmény üde folt lehetett a nyári időszakban a színház- vagy mozikedvelő közönségnek. A létesítmény, amely 2200 személyes nézőtérrel rendelkezett, utoljára 2005-ben adott otthont rendezvényeknek, az azt követő években üresen állt, állapota folyamatosan romlott. 2014 nyarán kezdődött meg a rekonstrukció, miután a Zsigmond Kert Kft. megszerezte a komplexum bérleti jogát. Minden műemlékvédett volt, ezért az egész területet eredeti állapotába állították vissza.

A hosszú esztendők óta elhagyatottan álló terület környékét ismét közművesíteni kellett, gyakorlatilag teljesen vissza kellett bontani az épületet, és mindent újrakezdeni az alapoktól. Az eredmény: egy multifunkcionális közösségi tér vendéglátóegységgel, az egykori nézőtér padsorai helyett pedig teraszos kiülők várják a
látogatókat

.