Buda lóvasúti közlekedésének biztosítására 1868-ban megalakult Budai Közúti Vaspálya Társaság. Ez a Lánchídtól Óbudáig és a Pálffy (ma Bem József) tértől Zugligetig működtetett két vonalat (a meredekebb szakaszokon előfogattal növelték a lovak erejét), és övék volt az 1874-ben a Margitszigeten kiépített lóvasút is.
A zugligeti fogadóépület 1885-ben épült meg Kauser József tervei alapján. A csipkézett fafaragványokkal, virágokkal, madarakkal, szívekkel dúsan díszített, alpesi villához hasonló pavilon legfőbb éke a lejtő alján szétterülő félköríves terasz, amelyre egy elegáns kő lépcsősor vezet fel. Az épület középső szárnya akkoriban nyitott peron volt. A két szélső pavilont, amelyekben a posta fiókja és távírdája működött kora tavasztól késő őszig, csak a tető kötötte össze, de ezt 1920-as években kétszintes épületrésszé alakították át.
A budapesti lóvasút legnagyobb kiterjedése idején, 1889-ben 45,8 kilométer hosszú volt, 31 járattal, 1200 lóval. A 350 kocsi jórészt kétfogatú volt, egy részük tetőkarzatot is kapott. A cég 1890-ben 10 millió, 1892-ben 18 millió utast szállított, az éves bevétel 1,7 millió forintot tett ki. A robbanásszerűen fejlődő nagyváros utcáin 1887-ben jelentek meg az első villamosok, majd 1894-ben a főváros döntött a lóvasutak villamosításáról. A tömegközlekedésből kiszorult lóvasút 1898. június 7-én tette meg búcsúútját a Déli pályaudvar és a János kórház közötti szakaszon, a margitszigeti 1730 méter hosszú vonalon pedig 1928 áprilisáig jártak a ló vontatta kocsik.
Forras mult-kor.hu
